Hogyan legyünk szabadok?

1. A szabadság az, ha azt teheted, amit szeretnél?
2. A szabadság, ha akkor teheted, amikor akarod?
3. A szabadság az, ha nem függsz másoktól?

Van ezekben igazság. Mi történik olyankor, amikor valamelyik vagy mind 3 nem áll fenn? Nézzük meg együtt! 

Kezdjük az elsővel: Azt teheted, amit szeretnél.

Amikor a foglalkozásunkra gondolunk ez alatt, akkor az mindenképp egy fantasztikus dolog, egyértelműen szabadság érzést ad, és nagyban hozzátesz az alap hangulatunkhoz, hiszen sok időt töltünk ezzel a tevékenységgel. Ez egyszerű, rendben is van. Mit tehetek, ha nem oké?
Nekem ezek jutottak eszembe: 

• utálhatom tovább az egészet
• válthatok munkahelyet
• megszerethetem azt, amit csinálok

Te mit gondolsz?

Térjük vissza arra, hogy ez a terület oké. Ez azt is jelenti automatikusan, hogy minden terület oké?
Lehet, hogy erkölcsi, etikai kérdések szorosan zárnak körül? Lehet, hogy érzelmi élmények akadályoztatják a emberi kapcsolódásokat? Lehet, hogy nem hiszed, hogy jogod van azt érezni, amit érzel és, hogy egyébként is jelentéktelen?

Határok - Korlátok - Kerítés - Fal - Keret

Bármilyen szót használhatsz, ami számodra nem hordoz negatív jelentést. Van a szavaknak alapból is használatuk alapján egy energetikai jellemzője, pluszban ehhez jön hozzá a saját élményed. Ebben a témában, amiről most beszélgetünk, én személy szerint a határok, időnként a keretek szavakat használom, és a számomra legkedvesebb a "védelmi pontok/vonal/háló" kifejezések. A "védelmi" szón van a hangsúly, ami számomra kifejezi azt, hogy bőven van mozgásterem, lehetőségem megélni élményeket, ahova pedig a védelmi pontjaimat leraktam, ott a túloldalon valóban valós veszély van. Annyira nagy és elegendő az a tér, amiben mozoghatok, és olyan értékeléssel vagyok iránta, hogy nem jelent kihívást, érdekességet, hogy kilépjek belőle. Szeretek itt lenni. :)
Te hol szeretnéd meghúzni azokat a védelmi vonalakat, amik nem kötöznek meg, viszont megóvnak?

Második pont: Akkor teheted, amikor akarod.

Rövidre zárom a nem megfelelő részt, mert nekem ide is az a 3 pont ugrik be, hogy:

• folyamatosan utálhatom
• változtathatok
• megszerethetem

Amit itt kiemelek, az annak a fontossága, hogy a most van. Legyünk jelen az adott pillanatban/dologban. A fiam egy ideje rosszul alszik. X alkalom után jöhet a gondolat, hogy én pihenni akarok. Az egyik dolog, hogy vágyom valamilyen állapotra, ami most nincs itt és elkezdhetnék ezen gondolat mentén haladni, visszafekvés, magárahagyás, idegesség, türelmetlenség, VAGY van egy bejáratott védő idézetem, "A szeretet hosszútűrő és kedves", ami nálam a kapcsoló a felsőbb erőkhöz, számomra Istenhez, ami meghozza a szükséges energiát az adott pillanathoz. A másik dolog, ami meg az akut helyzet kezelése mellett fut, hogy tudatosítom, hogy itt egy megoldásra váró feladat. Van oka, hogy rosszul alszik. Én nem az adott pillanatban pihenek, ez mégsem jelenti azt, hogy nem vagyok szabad. Jelen van bennem a szeretet és a hála, hogy lehetőségem van arra, hogy együtt legyünk. Jelen van a gondoskodás élménye, mindeközben azt is végig gondolom, hogy én hogyan, mikor fogok aludni, ha hosszabb idő megoldani az adott helyzetet. Érezheted azt, hogy túl sok, túl nagy a feladta, de a szabadságod csak akkor veszíted el, mikor azt gondolod a helyzetekről, hogy nincs választásod, nem lehetsz boldog, muszáj ezt csinálnod. 

A mozgásteredet nem a lábaid befolyásolják, hanem a gondolataid, a félelmeid.

Végül a harmadik: Ha nem fügsz másoktól

Szerintem ez az állapot illúzió, nem létező dolog. Nincs olyan hely a Földön, ahova elbújhatnánk, és ne lenne hatással ránk mások cselekedete. Ha más nem, ott a klímaváltozás. Olyan viszont van, hogy milyen mértékben érzem a hatását, hogy milyen viszonyban vagyok ezzel a dologgal. Pár éve, mikor a család és az akkori barátok kivonultak a hétköznapjainkból, nagyon magamra maradtam és borzasztóan bezárva éreztem magam. Nem akartam új embereket a szűk, bizalmi körbe. Sötétséget láttam, fájdalmat, szomorúságot, ürességet, megkötözést, megszorítást, mozgásképtelenséget. Mindig ott volt a pislákoló fény, de azt hittem arra vágyom, hogy minden maradjon úgy ahogy volt. Pedig igazából nem. Csak egy új világ kialakításának megvan a maga menete. Megvan az ideje, a módja, a szükségessége, a fájdalma, az élménye. Egyszerűen a változás meg akar történni és megjelennek az új emberek az életünkben. Új események történnek. Új élmények vannak. A bezártság nem attól történt, hogy mások mit tettek, az csak megkönnyíti vagy megnehezíti az életünket, a bezártság azért történt, mert én féltem és,  hogy úgy döntöttem, hogy nem cselekszem, engedtem, hogy mások hatalmaskodjanak felettem. 
Viszont, ha a másik oldalon állok, és én vagyok az, aki az erősebb abban a helyzetben, akkor addig nem leszek szabad, míg visszaélek a hatalmammal. Van olyan, hogy a másik olyan állapotban van, akár fizikailag, akár lelkileg, hogy nem bír mozdulni. Felemelni csak úgy leszek képes a másik embert, ha együttérzéssel, felelősségvállalással visszafogom az erőmet, nem a pusztításra, hanem a gyógyításra használom, nem az erő irányít engem, hanem én irányítom az erőt. 

Minden szeretetemmel: a szabadság bátorság, felelősségvállalás, a szabadság DÖNTÉS.