Igaz légy, ne tökéletes

„Mi hasznosabb: az, hogy igazságosan cselekszünk, szépen tevékenykedünk és igazságosak maradunk, ha látják, ha nem – avagy hogy igazságtalanságot cselekszünk, igazságtalanok vagyunk, ha éppen nem is kell lakolnunk érte, és nem kell büntetésben javulnunk?”
(Platón)

Az igazság tud fájni, de ha a másik kéri, akkor légy bátor kimondani, hogy mit tettél. Tartsd tiszteletben a kérését, még akkor is, ha benne van a pakliban, hogy sírni fog, üvölteni, csapkodni, de a lelkét mégis gyógyítod. Egy nehéz helyzetben, mikor fáj, ami történt, még sem történik akkora törés, ha vállalod a felelősséget a tetteidért, szavaidért. A fájdalom, a megalázottság érzés, a hónapokig, évekig gyógyuló sebek a másikban nem igazán a történtek miatt vannak, hanem ahogy reagálsz a helyzetre. Vállalni tudod-e a felelősséget, és tudsz-e bocsánatot kérni? Nem azért, hogy megmenthető legyen egy kapcsolat vagy legyen kit hibáztatni, hanem hogy ellásd a sebet.

Ahol nem kérsz bocsánatot, ahol nem fejezed ki, hogy ezt bizony elrontottad, ahol nem vállalsz felelősséget, ott cserbenhagyásos gázolást követsz el. Karambolnál, vagy más balesetnél ott maradni segíteni magasabb rendű tett. Pont ilyen a lelki része is az embernek. Ha épp nem is érzed át, hogy a másiknak az miért fáj, de bele tudsz állni, akkor megteszed, ami elemi része az élet tiszteletben tartásának. Az ember vérezhet testileg is és lelkileg is. Ahol nagyon sok a könny, nagyon súlyos a csend, ott nagyon mély a seb. Kutya kötelességed ellátni a sebet. Fontos! A "hogyan", arról ne feledkezz meg!

Tökéletesség

Hm, az a helyzet, hogy jelenleg olyan nincs vagy mégis? Te mit gondolsz? Talán egy naplemente, ahogy vörösre festi az ég alját, akár lehet tökéletes. Vagy csak nem tudjuk, hogy az is lehetne még szebb, még jobb? Nem fordul meg a fejünkben, hogy a hibákat keressük benne. Legalább is nekem nem. :D

És mi a helyzet velünk, emberekkel? Hát, nem szépítem, valjuk be nagyítóra sincs szükségünk. :/ Én azt gondolom, hogy a tökéletesség teljes valójában nem létezik az életünkben, de létezik olyan, hogy elégedettség. Pont így jó, ahogy vagy! És ez elég!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs már mit tanulnod az életben, hanem, hogy pont elég ahhoz, hogy szeresd magad. Ha a szüleidnek sosem voltál elég jó, bármit tettél sosem érhetted el a dicséretet vagy dicséretet csak akkor kaptál, ha nagyon sok mindent tettél, akkor ez válik természetessé. Nem érted, hogy a szeretetért nem kell megdolgozni, önmagában a létezésed elég ok. A társadalmi nyomás is kiválthat tökéletesség utáni hasztalan futást, a még több, még jobb utáni hajtást, hogy akkor leszel sikeres, ha Te vagy a legjobb, a legelső, a legújabb. De ez hazugság. Legyél jó abban, amit szeretsz csinálni és meglesz a helyed a világban. Az első helyen vagy a tizediken, nem mindegy. Hidd el, ha nagyon sokan ismerik a neved, mindig lesz még egyszer annyi, aki nem. A tárgyak nem jelenthetik a célt, nem a boldogság feltételei. Önmagad értékét ne kevered össze az előmenetelekkel, címekkel, amiket birtokolsz vagy birtokolni szeretnél. A boldogságot ott találod, ahol az elégedettség és a hála lakik.

Aki tökéletesnek gondolja magát, óhatatlanul is mások fölé emeli magát. Hogy Ő magasabbra kerüljön, szükség van hozzá valakire, akit le lehet nézni, akihez képest több lehet lenni. Nincs olyan ember, akinél előbb utóbb ne akadna olyan, aki többet, jobbat tud (vagy olyan, aki még él. ;)). Ezek pillanatnyi sikerek, amiket véletlenül se becsülj alá, de ne magasztalj túl sem. Szükség van reális önértékelésre – légy tisztában az erősségeiddel és a gyengeségeiddel is. Valóban több az egyik ember a másiknál? Vagy ezt csak elhiteti veled a pozíciód, az anyagi helyzeted, a szüleid túlajnározása? Igazából csak a belső félelmeidet szeretnéd elnyomni ezáltal?

Benned van a tökéletesség utáni vágy, ami fontos dolog, hiszen az az egyik mozgatórugója a folyamatos fejlődésnek, véletlenül sem kell tőle megszabadulni. Viszont dönthetsz úgy, hogy a helyére teszed, megzabolázod és versenytársa csak önmagadnak leszel. Ez az alázat iskolája.

A tökéletesség most csak egy képzelt állapot, ami félelmeket leplez. Az elégedettség viszont valós, részed lehet benne itt, a mostban. Nem választhatsz tökéleteset, de kiválaszthatod a számodra legmegfelelőbbet.

Ezen az úton, ami akár egyszer a tökéletességhez is elvihet, egy Új Világban, egy újjászületésben, az egyik 1000 év végén, egy messzi-messzi galaxisban, ami egy jó cél, de oly messze van, hogy addig itt is zajlik az élet. Tele rengeteg lehetőséggel, hogy minden nap tanulj valami újat, nézz szembe egy félelmeddel, tegyél valamit másokért, töltsd meg a szíved szeretettel, nevess sokat és mindeközben, légy igaz!

"Kicsiny gyermekek, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal." 1János 3:18

Szeretnéd jobban megismeri önmagad? Kérdéseid vannak, amikre keresed a válaszokat? Férfiként, nőként vágysz a kiteljesedésre?

Coaching: Mészáros Ivana 0670/285-4879 ivana [k] meszarosivana.hu