Mit is hozhatnék fel példának, mint a hernyó - pillangó esete. Gyönyörű és fantasztikus, ahogy a természet a segítségünkre van, hogy átlássunk dolgokat. 

                                                Királylepke_Fotó: hdwallpaperbackgrounds.net

A változás békés folyamat. A hernyó nem harcol, nem tiltakozik. Mikor eljön az idő, megteszi a szükséges lépéseket a többi már megy magától.

A szükséges lépések, még mielőtt minden menne magától, a cselekvés rész. :) Például a selyemlepke hernyója 1200-1400 méter selyemszálat teker magára 3 napon át. 

Elkezded változtatni a külső dolgokat és megváltozol belül vagy elkezded a változtatást belül és megváltoznak a dolgok körülötted. 

Az elején óvatosan! Amíg ez nem egy komoly elhatározás, csak a felszínen megjelenő mismásolás, addig körbe-körbe futkosás, ami eltereli a figyelmet a lényegről. Elindulsz és két lépés után visszanézel azokra az emberekre, dolgokra, tettekre, amiket ott szeretnél hagyni. Érzed a szádban a mennyei süti ízét, a zsigereidben az első slukk okozta eufóriát, a testedet-lelkedet átjáró legboldogabb szerelmes perceket. Az érzések erősebbek lesznek, mint a döntésed az új irány felé. Ha van benned bármilyen kétely és visszanézel, elbuksz.

Mikor elérkezett az idő a változásra, az ellene tett lépések szenvedéshez vezetnek.

A változás történik, akár akarjuk, akár nem. Ez egy magasabb erő, ezt nem mi irányítjuk. Mi abban dönthetünk szabadon, hogy hogyan veszünk ebben részt. Nem követeli, hogy tartsunk vele, csak reméli, hogy bizalommal megyünk. Sokat gondolkodtam, hogy van-e olyan, hogy rossz változás, de nem találtam ilyet. 

A változás tanulás, a tanulás jó. Hogy minden részünket csiszolhassuk, újabb és újabb helyzetekre van szükségünk. Ha mindig, minden ugyanolyan lenne és mindenre ugyanazt a választ kéne adni, akkor sosem fejlődnénk. Coaching folyamatban jobban ráláthatsz milyen változások zajlanak most az életedben.

Mikor a helyzet megérett a változásra, akkor a fájdalom elenyésző, ami vele jár. Noel épp váltja a fogait. Megtörténik a változás akár akarjuk, akár nem. Mikor a tejfog helyére jön az új fog, akkor ott van a nyitott íny, helyére becsúszik a maradandó fog, a tejfog gyökere felszívódik. Milyen szépen van ez megalkotva. Ahol új fog bújik elő, ott is inkább nyomás érzés van, nem egy akkora fájdalom, amire később emlékeznénk. Úgy vagyunk megalkotva, hogy a természetes változással, ha együtt jár fájdalom, az nem billenti ki az embert a komfortzónájából. Ha valamiért mégis emlékszünk, akkor ott nagyobb eltérés történt. Az fáj, ha letérsz az útról.

Azok a változások, amik nem természetesek, mint például a balesetek vagy akár az emberi gonoszságból fakadó tettek okozta változások, már nagyobb fájdalommal járnak, mint amit a szervezet csak úgy lerázna magáról. Akármilyen nyálasnak, giccsesnek vagy akár szánalmasnak gondolják néhányan, az ember lételeme a szeretet. Ha nincs szeretet, az ember elsorvad, tönkremegy a sok stresszben, az ezeket tünetileg kezelő függőséget okozó szerekben, kapcsolatokban. Tettei, szavai rombolóak lesznek. Háríthatunk, de ez van. Az emberi gonoszság ellentéte a szeretet állapotának, ezért nagyobb nyomot hagy. Persze, azért függ a mértékén. Ilyenek a balesetek is. Minden lehorzsolt térdre, és elvágott ujjra nem emlékszünk élénken. Akár a gonoszságban, akár a balesetekben 1-tőll 99-ig sok minden benne van. Minél nagyobb fokú, annál nagyobb nyomot hagy. De mint mindenben, ebben is van jó, mert amilyen mértékű a trauma, olyan mértékű lehet a változás. A helyzet megváltozott, a személyiségem változhat. Lehet.

 

Sokan óckodnak a változás szótól már magától. Összekötik azzal, hogy szeretetet akkor kapnak, ha változnak és ez valahogy nem oké. Persze, mert a szeretet alapkő. Nem kell semminek történnie, változnia, mert a szeretet az van, ez önmagában a létezés. Nem léteznénk, ha a szeretet nem alkotna meg minket. Azért szeretlek, mert létezel, pont olyannak, amilyen vagy, a dolgok meg attól működnek, hogy megtanuljuk működtetni őket. Lehetnek ellenérzéseink a változással kapcsolatban azért is, mert összekapcsoljuk az elmúlással, fájdalommal. Pedig olyankor valami új dolog kezdődik.

Szóval úgy gondolom, kelleni nem is kell, hogy változzanak a dolgok. Csak megtörténik. Egyik részük függetlenül tőlünk, másik részükre lehetünk befolyással. Olyan nincs, hogy semmi sincs, ha nem cselekszünk akkor is befolyással vagyunk, szóval itt a kérdés: Milyen irányba terelem a változást? 

”Az életben vannak olyan helyzetek, hogy tulajdonképpen a megoldás, a megváltozott önmagam”    - Pál Feri

A belsőnk újraformálása, kiteljesítése vezet a megoldáshoz. Bármilyen olyan szokásunk van, ami gyorsabb ütemben rombolja a szervezetünket, negatív hatással van a helyzetünkre, úgy gondolom, hogy azon kívül, hogy reálisan látjuk, hogy milyen kockázatokkal jár, nem érdemes vele foglalkozni. Mindenféle bűntudat, rossz érzések nélkül, csak szimpla ismeret a hatásokról. Fontos, hogy egy időben arról is legyen ismeretünk, mik azok, amik pozitív hatással vannak és nagyon fontos, hogy az arányokat vegyük figyelembe.

Nézzük például a csokit. A szervezet kér. Kérhet érzelmi és fizikai szempontból. Ha megfigyeljük magunkat, hogy melyik területen látjuk a nagyobb hiányt, szerzünk hozzá némi ismeretet (fizikai oldalról csoki magnézium hiányra utal, lelki szempontból a depresszió, feszültség kezelésének pótszere vagy a lélek szeretetért kiált) és azt megadva a szervezetnek a nagymértékű csokievés magától megszűnik. A hiány nem a csoki, nincs szükség rá, hogy bűnözésként éljük meg, főleg, hogy kismértékben, jó minőségű csokival nincs gond. Ha megadjuk a szervezetünknek azt, amire ténylegesen szüksége van, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy már hetek óta nem vettünk csokit. Így van ez minden más függőséggel is. A cselekvést, ne a lerakásba, hanem az új dolgok felvételébe tegyük bele. A régiek maguktól elmaradnak. A szervezetnek szüksége van tápanyagra, még nyugalmi állapotban is, a léleknek pedig békére, szeretetben vagyok érzésre és mindegyikük ezt meg fogja szerezni magának. A vegetatív idegrendszer irányítja, ami akaratunktól független, szóval itt az akarással nem sokra megyünk. Ha azt tanítottuk az agyunknak, hogy ha stressz van, rá kell gyújtani, akkor ezt fogja üzenni, mert törekszik, hogy nyugodt állapotba hozza magát, viszont információja, hogy hogyan juthat ehhez hozzá csak abból van, amit megtanítottunk neki. Annyit tehetünk, hogy tudatosan befolyásoljuk, hogy honnan kapja meg. Taníthatunk neki valami újat. 

A változás állandó. A "Milyen irányba terelem a változást?" kérdésre, a válasz, hogy pozitív vagy negatív hatással leszek rá. Legalapvetőbb dolog amit tehetünk, ami leginkább hatással lesz, ha keressük a jobbá válás lehetőségét. Mikor az ember értékesnek érzi magát, már önmagában a létezésben, pozitív tulajdonságai csiszolásába fektet energiát, mikor telve van szeretettel és békével, hálával, akkor óvja önmagát és másokat is. 

„Vetkőzzétek le a régi egyéniséget a cselekedeteivel együtt, és öltsétek magatokra az új egyéniséget”       Kol3:9-10

Szóval a változás nem jó vagy rossz, egyszerűen csak van. Engedhetem, akkor könnyedén átsuhan, lehetek ellene, akkor átverekszi magát vagy figyelmen kívül hagyhatom, akkor elszalasztom a lehetőségeket. Benne maradhatok a körforgásban, ugyanazokban a gondolatokban, mondatokban 10, 20, 30 évig. Ugyanazokkal a válaszokkal, miközben az élet elmúlik. Lehet, de minek. Legyél ma jobb a tegnapi önmagadnál. Mindig van olyan pillanat az életben, ami a megújulásodnak ad lehetőséget. Bízz benne és tarts Vele.

Coaching: Mészáros Ivana 0670/285-4879 ivana [k] meszarosivana.hu