Akár most várod, hogy megérkezzen hozzád, akár már rövidebb, hosszabb ideje az életed része, mindig van mit tanulni, ismételni, más szemszögből megvilágítani, hogy szülőként mit tehetünk a gyermekeinkért. Jó pap is holtig tanul. A szülőség egy folyamatosan változó, időről időre új képességek kibontakoztatását lehetővé tevő szerep, mégis vannak alapkövek, amik elengedhetetlenek egy jó szülő-gyermek kapcsolathoz. Most 4-et vettem szemügyre. Fontos nekem személy szerint, hogy időnként megnézzem magam kívülről a helyzetekben, hogy sikerül-e kiviteleznem a gyakorlatban ezeket, valóban alkalmazom-e, tudom-e esetleg tovább fejleszteni magam.
Egyből a közepébe. A pozícióból adódóan nagyon könnyen belecsúszhatunk egy jó kis hatalmi játszmába. Én vagyok a szülő, az lesz, amit én mondok, mert én azt mondtam, mert én megtehetem stb. Nagy %-ban nem képezik magukat az emberek a szülőségre. Csináljuk úgy, ahogy a szüleink vagy csak úgy ne, mint Ők. Közben ez egy nagy felelősséggel járó beosztás. Abból indulok ki, hogy a gyerek nem értem van, nem engem szórakoztat vagy terhel, hanem egy másik ember, aki a tőlem kapott információk, élmények, tapasztalásokat kapja meg a batyujába, amivel majd elindulhat a világba. Nem az én tulajdonom, nem tehetem tönkre, nem rongálhatom, nem sajátíthatom ki. Tisztelhetem azért, mert Ő egy másik ember. Tisztelhetem azért a sok tudásért, élményért, amit általa megélhetek. Egy jó vezető sosem uralkodik a másikon. Mutasd meg a gyermekednek, mármint úgy értem, hogy éreztesd vele, hogy milyen élmény az, ha Őt tisztelik, hogy legyen tudása arról, hogy Ő ezt hogyan fejezheti ki irántad és mások iránt. Hogyan tartod Őt tiszteletben? A szobáját, a játékait, a kéréseit.
2. Engedd, hogy a gyermeked önmaga legyen
Nagyon, nagyon jellemző, hogy azt szeretnénk, hogy a gyerek ugyanolyan legyen, mint mi. Azokat az ételeket szeresse, azt a munkát csinálja/vigye tovább, ugyanazt gondolja a világról, amit mi. Engedd el. Tisztázzuk le magunkban, hogy miért fontos ez nekünk és, hogy milyen dolgokban fontos. Ha én nem szeretem a joghurtot, akkor a gyereknek se adok vagy lebeszélem, fújolok, ha én nem sportolok, akkor a gyerek se sportoljon vagy épp fordítva, ha én azt gondolom a világról, hogy négyzet alakú, a gyerekem is gondolja ezt, ha én félek, akkor a gyerekem is féljen. Ezzel a dologgal megakadályozhatjuk a gyermekünket abban, hogy szélesebb körben lássa a világot, konfliktusokhoz vezethet, hazugságokhoz. Minden szerep magában hordozza a tanulás lehetőségét, a szülői lét a feltétel nélküli szeretet megértését és fejlesztését teszi lehetővé. Engedjem meg a gyermekemnek, hogy önmaga legyen. Ha az azt jelenti, hogy ugyanazt fogja gondolni, mint én, az szuper és az is az, ha nem. Az a fontos, hogy az Övé legyen.
3. Együttműködés a szakemberekkel
Ez nem egy verseny, hogy ki az okosabb, ügyesebb, hanem ez együtt a gyerekért. Sok szakember vesz részt egy gyermek életében, szülőből nincs ilyen sok. Ha valaki szakértő a saját területén orvosként, tanárként, akkor a szülő szakértő a saját gyereke terén. Mindkét félre ez akkor igaz, ha folyamatosan figyel, fejlődik. Az együtt töltött idő mennyisége, milyensége befolyásolja az ismeret nagyságát. Egy szakember ideig óráig, adott élethelyzetben vesz részt a gyerek életében, a szülő jó esetben hosszabb távon. A szakember bizonyos rész területeket lát el, a szülő egészében láthatja a gyereket. Az egyik oldalon nagyobb fókuszt kaphat a szakmai rész, a másikon az emberi oldal. Mások a szempontok, más az ismeretanyag. Az együttműködés a megoldás a gyerek előrehaladása érdekében.
Ennek 4 alkotóeleme:
Mindkét fél részéről.
Mi értelme lenne a harcnak? Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Pár percre vagy több évre összeadódik a tudásunk. Fontos a határok tiszteletben tartása és az is, hogy ne hivatkozzunk erre, ha a helyzet mást igényel. Felesleges energiapocsékolás azon morogni, hogy nem az én feladatom lenne. Birtokomban van a tudás? Át tudom adni a gyereknek? Vagy tudom, esetleg megkeresem, hogy ki tudná megtanítani? Fejlesztem magam, hogy átadhassam a gyereknek? A lényeg ennyi. :)
4. Nagy erő, nagy felelősség
Első lépésként nagyon fontos, hogy tudatosítsam, hogy milyen erő rejlik egy szülő szavában, tetteiben a gyereke életében. Általában a súlyával kapcsolatban, úgy nagy vonalakban tisztában vannak az emberek, nyomásként is élik meg akár, és a felelősség szó hallatán borsózik a hátuk és könnyebbnek érzik haverkodni a gyerekkel. A helyzet az, hogy ez egy olyan dolog, ami alól nem lehet kibújni és őszintén mondom, nincs is rá szükség. Az az erő az ott van. Az nem egy eldöntöm, hogy hatással akarok lenni a gyermekemre vagy nem. Ez olyan, mint, hogy forog a Föld, keleten kel fel a nap, ez az erő van. Döntést abban hozhatok, hogy hogyan bánok ezzel az erővel. Felhasználhatom tanításra, érzelmi biztonság teremtésére vagy bánthatok vele, félelmeket, hiányt generálhatok. A felelősségem abban áll, hogy tudatosítom, hogy egy másik ember élete van a kezemben. Ez nem félelem, hanem egy élmény. Megkönnyíthetem és megnehezíthetem az útját. Miért nehezíteném? Hogyan tudsz jól bánni ezzel az erővel, erről még írok a jövőben.
1. Hatalmi játszmák – Tisztelet
Egyből a közepébe. A pozícióból adódóan nagyon könnyen belecsúszhatunk egy jó kis hatalmi játszmába. Én vagyok a szülő, az lesz, amit én mondok, mert én azt mondtam, mert én megtehetem stb. Nagy %-ban nem képezik magukat az emberek a szülőségre. Csináljuk úgy, ahogy a szüleink vagy csak úgy ne, mint Ők. Közben ez egy nagy felelősséggel járó beosztás. Abból indulok ki, hogy a gyerek nem értem van, nem engem szórakoztat vagy terhel, hanem egy másik ember, aki a tőlem kapott információk, élmények, tapasztalásokat kapja meg a batyujába, amivel majd elindulhat a világba. Nem az én tulajdonom, nem tehetem tönkre, nem rongálhatom, nem sajátíthatom ki. Tisztelhetem azért, mert Ő egy másik ember. Tisztelhetem azért a sok tudásért, élményért, amit általa megélhetek. Egy jó vezető sosem uralkodik a másikon. Mutasd meg a gyermekednek, mármint úgy értem, hogy éreztesd vele, hogy milyen élmény az, ha Őt tisztelik, hogy legyen tudása arról, hogy Ő ezt hogyan fejezheti ki irántad és mások iránt. Hogyan tartod Őt tiszteletben? A szobáját, a játékait, a kéréseit.
2. Engedd, hogy a gyermeked önmaga legyen
Nagyon, nagyon jellemző, hogy azt szeretnénk, hogy a gyerek ugyanolyan legyen, mint mi. Azokat az ételeket szeresse, azt a munkát csinálja/vigye tovább, ugyanazt gondolja a világról, amit mi. Engedd el. Tisztázzuk le magunkban, hogy miért fontos ez nekünk és, hogy milyen dolgokban fontos. Ha én nem szeretem a joghurtot, akkor a gyereknek se adok vagy lebeszélem, fújolok, ha én nem sportolok, akkor a gyerek se sportoljon vagy épp fordítva, ha én azt gondolom a világról, hogy négyzet alakú, a gyerekem is gondolja ezt, ha én félek, akkor a gyerekem is féljen. Ezzel a dologgal megakadályozhatjuk a gyermekünket abban, hogy szélesebb körben lássa a világot, konfliktusokhoz vezethet, hazugságokhoz. Minden szerep magában hordozza a tanulás lehetőségét, a szülői lét a feltétel nélküli szeretet megértését és fejlesztését teszi lehetővé. Engedjem meg a gyermekemnek, hogy önmaga legyen. Ha az azt jelenti, hogy ugyanazt fogja gondolni, mint én, az szuper és az is az, ha nem. Az a fontos, hogy az Övé legyen.
3. Együttműködés a szakemberekkel
Ez nem egy verseny, hogy ki az okosabb, ügyesebb, hanem ez együtt a gyerekért. Sok szakember vesz részt egy gyermek életében, szülőből nincs ilyen sok. Ha valaki szakértő a saját területén orvosként, tanárként, akkor a szülő szakértő a saját gyereke terén. Mindkét félre ez akkor igaz, ha folyamatosan figyel, fejlődik. Az együtt töltött idő mennyisége, milyensége befolyásolja az ismeret nagyságát. Egy szakember ideig óráig, adott élethelyzetben vesz részt a gyerek életében, a szülő jó esetben hosszabb távon. A szakember bizonyos rész területeket lát el, a szülő egészében láthatja a gyereket. Az egyik oldalon nagyobb fókuszt kaphat a szakmai rész, a másikon az emberi oldal. Mások a szempontok, más az ismeretanyag. Az együttműködés a megoldás a gyerek előrehaladása érdekében.
Ennek 4 alkotóeleme:
- Kommunikáció
- Alázat
- Együttműködési szándék
- Tanulás
Mindkét fél részéről.
Mi értelme lenne a harcnak? Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Pár percre vagy több évre összeadódik a tudásunk. Fontos a határok tiszteletben tartása és az is, hogy ne hivatkozzunk erre, ha a helyzet mást igényel. Felesleges energiapocsékolás azon morogni, hogy nem az én feladatom lenne. Birtokomban van a tudás? Át tudom adni a gyereknek? Vagy tudom, esetleg megkeresem, hogy ki tudná megtanítani? Fejlesztem magam, hogy átadhassam a gyereknek? A lényeg ennyi. :)
4. Nagy erő, nagy felelősség
Első lépésként nagyon fontos, hogy tudatosítsam, hogy milyen erő rejlik egy szülő szavában, tetteiben a gyereke életében. Általában a súlyával kapcsolatban, úgy nagy vonalakban tisztában vannak az emberek, nyomásként is élik meg akár, és a felelősség szó hallatán borsózik a hátuk és könnyebbnek érzik haverkodni a gyerekkel. A helyzet az, hogy ez egy olyan dolog, ami alól nem lehet kibújni és őszintén mondom, nincs is rá szükség. Az az erő az ott van. Az nem egy eldöntöm, hogy hatással akarok lenni a gyermekemre vagy nem. Ez olyan, mint, hogy forog a Föld, keleten kel fel a nap, ez az erő van. Döntést abban hozhatok, hogy hogyan bánok ezzel az erővel. Felhasználhatom tanításra, érzelmi biztonság teremtésére vagy bánthatok vele, félelmeket, hiányt generálhatok. A felelősségem abban áll, hogy tudatosítom, hogy egy másik ember élete van a kezemben. Ez nem félelem, hanem egy élmény. Megkönnyíthetem és megnehezíthetem az útját. Miért nehezíteném? Hogyan tudsz jól bánni ezzel az erővel, erről még írok a jövőben.